A jól ismert EDDA dal járt a fejemben a napokban. Nem akaron felmelegíteni a témát, más is boncolgatta nálam hozzábbértően. "Látomásom" szerint fénykör közepén állok, körülöttem éjfekete sötétség, átláthatatlan, de mégis élő. Élő, mert sejteni vélem a neszezést, mert fekete láthatatlan szemek fürkésznek a körön kívülről. Tudtam, hogy nem szabadna megtennem, mégis egyesítettem a különböző területek ismerőseit. És most meztelennek érzem magam. Vakító a fény, de nincs forrása. Mintegy a végtelenbe tartó vakító henger. Kilépni nem lehet belőle. Mégis miért? Mert az ember időnként, vagy talán túl gyakran is hülyeséget csinál.
...
- Hé, van ott valaki? Segítsen!
- ...
- Kérem szépen, segítsen valaki!
- Ki szólít!
- Én vagyok. Kérlek segíts nekem, hogy kijuthassak innen. Nem tudok kilépni a fényből és ráadásul meztelen vagyok, mindenki láthatja a hibáimat és én senkit nem látok.
- Nem tudok segíteni.
- Miért nem?
- Én is a körön kívül vagyok.
- És nem tudsz valami megoldást, kulcsot a helyzetem megváloztatására?
- Nem. A kulcs nálad van!
- Nálam!? Hát nem látod, hogy mezítelen vagyok? Hová tehettem volna el egy kulcsot, bármilyen kicsi is legyen?
- Nem is hagyományos kulcs kell ide. Hogy milyen, azt neked kell tudnod.
- De hát én nem tudom. Azt se tudom ki zárt be ide!
- Nem zárt be senki téged, magadat zártad be. Így csak te nyithatod ki a börtönöd.
- ...
Szolgált némi tanulsággal az ismerős keresés. Az alapállásom azt volt, hogy senki ne érezhesse úgy ráakaszkodom, csak üdvözlő üzenetet küldök. Ha jó szívvel van irántam, akkor fogad, ha nem, akkor ennyi volt.
Nagyon keveseket jelöltem meg. Volt aki fogadta és szívesen elfogadott. Volt aki nem is válaszolt. Volt olyan is, akiben szinte biztos voltam, de csak szemrehányást kaptam, hogy na mi van, már nem savanyú a szőlő? A véleményem, az aggályaim nem változtak. Mégsem volt hiábavaló a használat, mert találtam olyan régi ismerőst, akivel jó volt és remélem még jó is lesz újra, sok év után hírt adnunk egymásnak magunkról, a velünk történtekről. Eddig sem hittem és ezután sem vagyok meggyőzve, hogy az összetartozás őrzésére, fenntartására ez lenne az üdvözítő mód. Még nem tudom ,hogy mi lesz a sorsa jelenlétemnek, de az biztos, hogy ne fogm a Lánchidat ismerősnek meghívni csak azért, mert néha közlekedem rajta.
...
- Hé, van ott valaki? Segítsen!
- ...
- Kérem szépen, segítsen valaki!
- Ki szólít!
- Én vagyok. Kérlek segíts nekem, hogy kijuthassak innen. Nem tudok kilépni a fényből és ráadásul meztelen vagyok, mindenki láthatja a hibáimat és én senkit nem látok.
- Nem tudok segíteni.
- Miért nem?
- Én is a körön kívül vagyok.
- És nem tudsz valami megoldást, kulcsot a helyzetem megváloztatására?
- Nem. A kulcs nálad van!
- Nálam!? Hát nem látod, hogy mezítelen vagyok? Hová tehettem volna el egy kulcsot, bármilyen kicsi is legyen?
- Nem is hagyományos kulcs kell ide. Hogy milyen, azt neked kell tudnod.
- De hát én nem tudom. Azt se tudom ki zárt be ide!
- Nem zárt be senki téged, magadat zártad be. Így csak te nyithatod ki a börtönöd.
- ...
Szolgált némi tanulsággal az ismerős keresés. Az alapállásom azt volt, hogy senki ne érezhesse úgy ráakaszkodom, csak üdvözlő üzenetet küldök. Ha jó szívvel van irántam, akkor fogad, ha nem, akkor ennyi volt.
Nagyon keveseket jelöltem meg. Volt aki fogadta és szívesen elfogadott. Volt aki nem is válaszolt. Volt olyan is, akiben szinte biztos voltam, de csak szemrehányást kaptam, hogy na mi van, már nem savanyú a szőlő? A véleményem, az aggályaim nem változtak. Mégsem volt hiábavaló a használat, mert találtam olyan régi ismerőst, akivel jó volt és remélem még jó is lesz újra, sok év után hírt adnunk egymásnak magunkról, a velünk történtekről. Eddig sem hittem és ezután sem vagyok meggyőzve, hogy az összetartozás őrzésére, fenntartására ez lenne az üdvözítő mód. Még nem tudom ,hogy mi lesz a sorsa jelenlétemnek, de az biztos, hogy ne fogm a Lánchidat ismerősnek meghívni csak azért, mert néha közlekedem rajta.
Hozzászólások
Eddig 4 komment érkezett (
)
1.
orgonilla
2007. 05. 14. 11:30
Minden esetre én örültem, hogy bejelöltél! :-)
2.
birovica
2007. 05. 14. 11:50
Én meg csak várok, hátha én is sorra kerülök. Azért örülök, hogy már érzed az ízét. Nekem rengeteg régi emléket hozott elő. Kicsiny gyermekek arcát a 70-es évekből. Így van, ha az ember pedagógus.
3.
enfin
2007. 05. 15. 21:47
Orgonilla! Én is nagyon! :-)))
4.
enfin
2007. 05. 15. 21:52
Kedves birovica.
Bár még nem tudom mi lesz a sorsa iwiw-es jelenlétemnek, de nagyon szívesen ismerősömnek fogadlak, ha egyáltalán erre gondoltál.Szégyen rám nézve, de ennek van egy komoly akadálya.Fogalmam sincs, hogy hol keresselek, ami támpontom volt az mind csődöt mondott. Ha még várakozással tekintesz az ismeretségünk elé, akkor segíts nekem. ali_teracio kukac freemail pont hu
Köszönöm a hozzászólásaitokat.
Írja meg véleményét, kérdéseit!
A szövegben nem lehet HTML-t használni, a linkeket pedig automatikusan aláhúzzuk. Az email cím megadása kötelező, de az oldalon nem jelenik meg. Ha van felhasználóneve, itt bejelentkezhet.
Az IP-címedet megjegyezzük, de ezt csak a komment spam jellegének vizsgálatához használjuk fel.