Az egér kegyetlen. Egy katt, és ha nem gondoltad meg alaposan máris benne vagy a slamasztikában. Hát mégis megtettem. Na nem az atomháborút indítottam el, hanem legyőzve ellenérzésemet regisztráltam "oda". Azután mentem a dolgomra tovább. A múlt este-éjjel azonban elkapott az ihlet és gondoltam körülnézek új, bár még sivár otthonomban. Barátokat régvolt ismerősöket, iskolatársakat és a többi próbáltam keresni.
És ezzel újabb gondot vettem a nyakamba. Újabb konfliktus generálódott bennem. No nem a régi iskola társakkal kapcsolatban, hiszen őket valóban testi valóságukban ismertem. Az új, virtuális ismerősök, ők azok akik tépelődésre késztetnek. Etikus-e valakit ismerősnek erőltetni, aki csak virtuálisan létezik számomra? Búvópatak létemre tolakodjam oda gyakran számomra is meglepően sok ismerőse közé, akik nyilván élete részét képezik. És a "kényszerített"? Ő mit mond a barátainak, hogy ki ez a fószer, ha megkérdik? Így azután szépen elmentettem kevencnek a számomra kedves ismerősöket és nyugton maradok.
Az, akivel már megesett hasonló , tudja, hogy bizony néha kellemetlen szitu is kialakul az ember körül, anélkül, hogy ezt a legcsekélyebb módon is kívánta volna. Az események olyan váratlan fordulatot vesznek, olyan módon eszkalálódik a konfliktus, hogy nem tudjuk kezelni, a baj megtörténik. Velem is megtörtént , annak ellenére, hogy soha nem kezdeményeztem párbajt sehol, senkivel. És bizony az is megesett, amit elképzelni sem tudtam volna, hogy visszaéltek nyíltságommal, nyitottságommal. Ezek a "hálózati" személyek ma is köztünk vannak...ennél többet nem árulhatok el a régebben történtekről. Senki ne találgasson, mert eddig még csak utalást sem tettem az eseményekre és személyekre és nem is fogok. Nem vagyunk kapcsolatban és nem is leszünk, de itt vannak és nekem elég. Nos, ha végrehajtom az adatbázis egyesítést, akkor lehet, hogy számomra véget ér a mostani nyugalmas állapot. Az azonban biztos, hogy akik jelenleg úgy érezhetik, hogy barátsággal vagyok irántuk, egyben nem is érintettek, éls szeretném ha így is maradna. "Ellenségeim", szándékom szerint nem sejtenek semmit...remélem.
Mint minden írásom, ez is spontán született, így a külső szemlélőnek akár zagyvaságnak is tűnhet. Ezen nem segíthetek. Nekem nem az.
Nem tudom, hogy ismerősi akciómat elindítom-e, vagy nem, de he igen, akit megkeresek, fogadjon szívébe, mert én is így teszek már elejétől fogva.
Ennyi.
És ezzel újabb gondot vettem a nyakamba. Újabb konfliktus generálódott bennem. No nem a régi iskola társakkal kapcsolatban, hiszen őket valóban testi valóságukban ismertem. Az új, virtuális ismerősök, ők azok akik tépelődésre késztetnek. Etikus-e valakit ismerősnek erőltetni, aki csak virtuálisan létezik számomra? Búvópatak létemre tolakodjam oda gyakran számomra is meglepően sok ismerőse közé, akik nyilván élete részét képezik. És a "kényszerített"? Ő mit mond a barátainak, hogy ki ez a fószer, ha megkérdik? Így azután szépen elmentettem kevencnek a számomra kedves ismerősöket és nyugton maradok.
Az, akivel már megesett hasonló , tudja, hogy bizony néha kellemetlen szitu is kialakul az ember körül, anélkül, hogy ezt a legcsekélyebb módon is kívánta volna. Az események olyan váratlan fordulatot vesznek, olyan módon eszkalálódik a konfliktus, hogy nem tudjuk kezelni, a baj megtörténik. Velem is megtörtént , annak ellenére, hogy soha nem kezdeményeztem párbajt sehol, senkivel. És bizony az is megesett, amit elképzelni sem tudtam volna, hogy visszaéltek nyíltságommal, nyitottságommal. Ezek a "hálózati" személyek ma is köztünk vannak...ennél többet nem árulhatok el a régebben történtekről. Senki ne találgasson, mert eddig még csak utalást sem tettem az eseményekre és személyekre és nem is fogok. Nem vagyunk kapcsolatban és nem is leszünk, de itt vannak és nekem elég. Nos, ha végrehajtom az adatbázis egyesítést, akkor lehet, hogy számomra véget ér a mostani nyugalmas állapot. Az azonban biztos, hogy akik jelenleg úgy érezhetik, hogy barátsággal vagyok irántuk, egyben nem is érintettek, éls szeretném ha így is maradna. "Ellenségeim", szándékom szerint nem sejtenek semmit...remélem.
Mint minden írásom, ez is spontán született, így a külső szemlélőnek akár zagyvaságnak is tűnhet. Ezen nem segíthetek. Nekem nem az.
Nem tudom, hogy ismerősi akciómat elindítom-e, vagy nem, de he igen, akit megkeresek, fogadjon szívébe, mert én is így teszek már elejétől fogva.
Ennyi.
Hozzászólások
Eddig 7 komment érkezett (
)
1.
birovica
2007. 05. 06. 1:41
Én általában,nemcsak ráklikkelek az "ismerem"-re, hanem pár kedves szót is szoktam írni, gondolván hátha csak én emlékszem rá, és ő nem emlékszik már rám. Mivel neki rosszabb az emlékezete. Vagy az enyém jobb.
Ne feledd, hogy mindenkinek jogában áll az, hogy ne akarjon ismerni téged. Az is csak egy klikk.
Csak arra vigyázz, hogy rabolja az időt, és észre sem vesszük, hogy rohannak az órák, amíg iwiwezünk.
Jó szórakozást!
2.
enfin
2007. 05. 06. 2:58
Szia birovica
Én nem a net, a blog, vagy netán az iwiw rabja vagyok, hanem az időszűkének. Ezért nem láttam eddig értelmét bővíteni netes jelenlétemet,mert a ráfordítható idő szűkös és már így sem fér bele minden . Már szinte csak hetente egyszer tudok blogolni, mert ehhez nekem idő kell, nem tudom napközben valahol fizetett időben előírni, aztán csak bemásolni. Szóval vannak kétségeim a dologgal kapcsolatban. A fórumos jelenlétem már majdnem teljesen leépítettem. Alényeg nem jut el a tudatomig a wiw-el kapcsolatban. Az a jó benne, hogy kinek több az ismerőse?És ha összejön 6000 ismerős, akkor mit kezdünk velük? Na jó, nem ennyire gázos ez a dolog, csak úgy gondolatoskodtam egy kicsit róla.
3.
izomagyu
2007. 05. 06. 8:13
bár rajta vagyok, de még egy üzenetet sem küldtem róla sehova
4.
izomagyu
2007. 05. 06. 8:14
vagy talán a legelején...
5.
kapitanyg
2007. 05. 06. 11:13
De hiszen Rajtad múlik, mire használod!
Biztos vannak sokan, akiknek az a fontos, hogy minél több ismerősük legyen. Hát legyen nekik!
De a lányomék például az iwiwen keresztül szervezték meg az osztálytalálkozójukat -kivétel nélkül mindenki "megvan".
Én meg csak ismételni tudom,amit már mondtam korábban: előbb szánom rá magam egy iwiwes üzenet, mint egy e-mail megírására. Persze,ha választhatok...
6.
enfin
2007. 05. 06. 20:53
Igen izom "megvagy"
7.
enfin
2007. 05. 06. 20:57
Kedves kapitányom.
Én is csak magamat tudom ismételni, nem olyan nagy ügy ez csak gondolatok róla.
Ami azt illeti teljesen igazad van, én is azt vallom, mindenki arra hasznlja amije van, amire jólesik neki. Én például soha nem játszom a számítógéppel(en), tul.képpen arra használom, amire kitalálták...asszem
Írja meg véleményét, kérdéseit!
A szövegben nem lehet HTML-t használni, a linkeket pedig automatikusan aláhúzzuk. Az email cím megadása kötelező, de az oldalon nem jelenik meg. Ha van felhasználóneve, itt bejelentkezhet.
Az IP-címedet megjegyezzük, de ezt csak a komment spam jellegének vizsgálatához használjuk fel.