Már több alkalommal kaphattam volna meghívót az iwiw-re. Kaphattam volna, de nem akartam. Miért, kérdezhetnéd fáradt vándor, ki még kiváncsi fáncsiként bekukkantasz hozzám. Kicsit erőltetned kell a szemed, mert takarékon van nálam a világosság...tudod a nagy fekete ség.
De, hogy nagyon ne térjek ki a rámtörő téma sürgetése elől, nos az első alkalommal, velem született bizalmatlanságom kényszere hatására kutattam kicsinyég, hogy mibe is ugornék bele nagy fene sietséggel. "Fenék", sok mindent egönyesben nem találtam a cégrül, csak elutasítást, hogyaszongya: előbb add nekünk az ártatlanságod, oszt majd mi aszt teszünk veled amit akarunk.
No, mondok, ebbül én nem kérek.
Ezután, ha valaki mekkörnyékezett, nem.
Most azonban, hogy ismét összeszereltem a netem - mer, hogy szét volt szereltem egy jó idejig - teljesen meglepetten látom, hogy mégis valaki megmerénylett egy meghívóval. Itt van ni! Most mit csináljak.
Nézem hátha nyitottabbak a fiug manapság, de nem. Nem tudom megitélni, hogy nekem van valami átlagon felüli érzékenységem, vagy valóban, de ma sem tetszik jobban, ami a felhasználásom feltételének tudomásomra hozásával, és nem különben a kihasználásom feltétel nélküli elfogadhatótlansága tárgya, vagy inkább trágya okádok. Olyan diktatórikusz felfogása van az egésznek, megfűszerezve némi fenyegetéssel, ha így meg úgy lesz , aztán lesz-kapsz ám!
Barátaim, valaki megnyugtathatna ebben a zaklató ügyben.
Időm van.
Rá.
De, hogy nagyon ne térjek ki a rámtörő téma sürgetése elől, nos az első alkalommal, velem született bizalmatlanságom kényszere hatására kutattam kicsinyég, hogy mibe is ugornék bele nagy fene sietséggel. "Fenék", sok mindent egönyesben nem találtam a cégrül, csak elutasítást, hogyaszongya: előbb add nekünk az ártatlanságod, oszt majd mi aszt teszünk veled amit akarunk.
No, mondok, ebbül én nem kérek.
Ezután, ha valaki mekkörnyékezett, nem.
Most azonban, hogy ismét összeszereltem a netem - mer, hogy szét volt szereltem egy jó idejig - teljesen meglepetten látom, hogy mégis valaki megmerénylett egy meghívóval. Itt van ni! Most mit csináljak.
Nézem hátha nyitottabbak a fiug manapság, de nem. Nem tudom megitélni, hogy nekem van valami átlagon felüli érzékenységem, vagy valóban, de ma sem tetszik jobban, ami a felhasználásom feltételének tudomásomra hozásával, és nem különben a kihasználásom feltétel nélküli elfogadhatótlansága tárgya, vagy inkább trágya okádok. Olyan diktatórikusz felfogása van az egésznek, megfűszerezve némi fenyegetéssel, ha így meg úgy lesz , aztán lesz-kapsz ám!
Barátaim, valaki megnyugtathatna ebben a zaklató ügyben.
Időm van.
Rá.
Hozzászólások
Eddig 5 komment érkezett (
)
1.
nagyeva
2007. 05. 01. 1:01
Érdekes, a 40 éves lányom is hasonló ellenérzéssel van az iwiw-vel szemben. Sőt ő még a blogolást is túl személyesnek érzi. Nem szereti ennyire kiadni magát mások előtt. Mint mondja, még a nick-nevét is időről időre megváltoztatja, és csak a legbensőségesebb barátnők értesülnek az új "személyazonosságról". Persze a nevet könnyebb megváltoztatni, mint a stílust, mert az maga az ember.
Engem a fiam hívott meg az iwiwre, aki nagyon élvezte az ismerős keresgélést. Aztán kiderült, hogy ezt én is élvezem.
Nagyon jó érzés, amikor egy név mögül előbújik egy 4-5 éves kisfiú, kislány arcocskája, akire én emlékszem, úgy 30 év távlatából.
Számomra izgalmas móka a keresgélés, ahogyan a blogolás is.
Volt olyan eset, amikor a 35 éves, kopaszra nyírt gömbölyű pasasban felismertem volt óvodásomat. Valószínű, hogy a fiúcska apja annak idején hasonlóan, vagy ugyanígy nézhetett ki, ezért sikerült beazonosítani.
Amit még nagyon szeretek az iweiwben, hogy olyan sok régi emléket hív elő belőlem. Tudod, hogy van ez, a régi dolgokra még emlékszünk, , ami tegnap történt arra bezzeg nem.
Ami mégis gondot jelent ebben a jó játékban, hogy rendkívül időigényes. Amióta keresgélek, azóta sokkal kevesebb időm jut pl. a blogírásra.
2.
kapitanyg
2007. 05. 01. 10:30
Enfin, mit mondhatna erre Neked egy olyan valaki, aki saját, civil nevét használja a fórumon is, a blogon is?
Nagyon ritkán használom a wiw-et. Nekem igazából arra jó, hogy akik ott vannak, azoknak a mélcímével nem kell vesződnöm, ha valamiért írni vagy üzenni akarok nekik. (Az Eudora már képtelen kezelni a "címlistámat"... )
Egymásra leltünk néhány olyan ismerőssel, akikkel évtizedek óta nem tudtunk egymásról.
Ennyi.
3.
kapitanyg
2007. 05. 01. 10:30
Bocsánat. Kis e.
4.
enfin
2007. 05. 01. 17:04
egy
Kedves nagyeva az a helyzet, hogy teljesen feleslegesnek érzem azt a küzdelmet, amit a rendszerváltás óta folytattunk adatvédelmi ügyben. Nekem spec ennyi a problémám ezekkel az elvadult személyes adatok kérésével. Hatalmas összegeket költ az állam a személyes adatok védelme érdekében, miközben boldog-boldogtalan kéri és adjuk önként és dalolva. Lehet, sőt valószínű, hogy más szolgáltató is "visszaél" az általunk kiadott adatokkal, de legalább nem ilyen stílusban közli velem. Nem tudom, hogy a belépésed előtt elovastad-e a felhasználás feltételeit. Én többször is megtettem. Egyszerűen pimasz és gátlástalan. Igaz, ilyen korban élünk. Úgy gondolom, hogy a 21.-ik században még magyarországon is nem csak a kötelességünk jelenti egyben a jogainkat.
Még a halálom esetére is roblémát jelent az "ügyintézőmnek", ha jogkövető módon akar eljárni. Ja, hogy eggyel több vagy kevesebb "hatósághoz" kell menni?
"Lábikra", röviden ennyi, van hosszabban is, de minek.
5.
enfin
2007. 05. 01. 17:06
kettő-három
Kedves kapitanyg-ám. Neked lehet néha nagy e is... :-)))
Írja meg véleményét, kérdéseit!
A szövegben nem lehet HTML-t használni, a linkeket pedig automatikusan aláhúzzuk. Az email cím megadása kötelező, de az oldalon nem jelenik meg. Ha van felhasználóneve, itt bejelentkezhet.
Az IP-címedet megjegyezzük, de ezt csak a komment spam jellegének vizsgálatához használjuk fel.