Férfiaknak tilos, vagy legalább is nem férfias.
Pedig előfordul
Nem mintha aktuális lenne.
Valahogy eszembe jutott, mint az elromlott számítógép memóriájában összekuszálódott fájlok.
Nem vagyok sírós fajta. Volt már, hogy kellett volna, de nem ,ment. Mégis talán egy kezemen megszámolva is sok alkalommal előfordult. A dologban az a legérdekeksebb, hogy olyan nagyon ok nem is volt rá. Szinte pitiáner ügy szakította át a gátat. Azt hiszem helyes a meghatározás ebben a néhány esetben.
Nagyon fura érzés, leküzdhetetlen és megállíthatatlan. Nem olyan, mint amikor bepárásodik a szemed, vagy kibuggyan egy két könnycsepp és lefolyik az arcodon. A zokogás zavarba ejtő és megmagyarázhatatalan esemény. Ugyanakkor felszabadító is. Mintha az ember megszabadulni próbálna ki tudja mennyi feldolgozatlan görcstől, feszültségtől. Az ezer sebből vérző lélek öntisztulása. Kicsit fura az összehasonlítás, de csak egy hajszál választja el a megállíthatatlan röhögéstől.
Hosszú percekig is eltarthat anélkül, hogy véget tudnál vetni az áradatnak, de talán nem is kell.
Most, ebben a pillanatban úgy érzem, hogy jelentősége van a lefolyásának. Régen volt, vagy 30 éve, mikor utoljára ez történt velem, úgy hogy senki nem látta és nem is tudta meg ...eddig. A végét jelzi, amikor rázkódással teljes szakasz hüppögésbe szelidül. Nagy nyugalom száll meg, mintha megkönnyebbülnél és tulajdonképpen nem is érted, hogy miért történt ilyen intenzitással, hiszen életedben sokkal keményebb helyzetekben is "száraz" tudtál maradni, nem érezted szükségét, hogy pityeregj. Ez nem is pityergés Nem jelzés a külvilág számára. Belső rendeződés és megtisztulás
Érzed az érzést, miközben olvasod soraimat? Akkor tudod miről beszélek! Akkor volt részed az élményből már valamikor.
Most ebben a pillanatban úgy érzem, hogy jó dolog. Jobb, mint nyelni a kesert. Méreggé válik és felőröl bizonyosan.
Pedig előfordul
Nem mintha aktuális lenne.
Valahogy eszembe jutott, mint az elromlott számítógép memóriájában összekuszálódott fájlok.
Nem vagyok sírós fajta. Volt már, hogy kellett volna, de nem ,ment. Mégis talán egy kezemen megszámolva is sok alkalommal előfordult. A dologban az a legérdekeksebb, hogy olyan nagyon ok nem is volt rá. Szinte pitiáner ügy szakította át a gátat. Azt hiszem helyes a meghatározás ebben a néhány esetben.
Nagyon fura érzés, leküzdhetetlen és megállíthatatlan. Nem olyan, mint amikor bepárásodik a szemed, vagy kibuggyan egy két könnycsepp és lefolyik az arcodon. A zokogás zavarba ejtő és megmagyarázhatatalan esemény. Ugyanakkor felszabadító is. Mintha az ember megszabadulni próbálna ki tudja mennyi feldolgozatlan görcstől, feszültségtől. Az ezer sebből vérző lélek öntisztulása. Kicsit fura az összehasonlítás, de csak egy hajszál választja el a megállíthatatlan röhögéstől.
Hosszú percekig is eltarthat anélkül, hogy véget tudnál vetni az áradatnak, de talán nem is kell.
Most, ebben a pillanatban úgy érzem, hogy jelentősége van a lefolyásának. Régen volt, vagy 30 éve, mikor utoljára ez történt velem, úgy hogy senki nem látta és nem is tudta meg ...eddig. A végét jelzi, amikor rázkódással teljes szakasz hüppögésbe szelidül. Nagy nyugalom száll meg, mintha megkönnyebbülnél és tulajdonképpen nem is érted, hogy miért történt ilyen intenzitással, hiszen életedben sokkal keményebb helyzetekben is "száraz" tudtál maradni, nem érezted szükségét, hogy pityeregj. Ez nem is pityergés Nem jelzés a külvilág számára. Belső rendeződés és megtisztulás
Érzed az érzést, miközben olvasod soraimat? Akkor tudod miről beszélek! Akkor volt részed az élményből már valamikor.
Most ebben a pillanatban úgy érzem, hogy jó dolog. Jobb, mint nyelni a kesert. Méreggé válik és felőröl bizonyosan.
Hozzászólások
Eddig 2 komment érkezett (
)
1.
sybaris
2007. 04. 14. 15:39
Csendjében megvalósul a kusza álomvilág. Fejét lehajtja. Szája sírásra görbül. Szeme sarkából könnyek tolulnak.
Most sír, de olykor kacagás veri fel csendjeit.
2.
xantim
2007. 04. 14. 15:44
Szeretteink elveszítését enyhíti valamennyire, ha jól kizokogjuk magunkat. Legutóbb akkor sírtam, szinte megállíthatatlanul, amikor az embereknél emberibb vizsla kutyám a kezemben lehelte ki a kutyalelkét. Amíg eltemettem, akkor is folytak a könnyeim - és most is, hogy emlékezem rá, összefacsarodik a szívem, legszívesebben ott folytatnám a sírást, ahol temetés közben abbahagytam...
Írja meg véleményét, kérdéseit!
A szövegben nem lehet HTML-t használni, a linkeket pedig automatikusan aláhúzzuk. Az email cím megadása kötelező, de az oldalon nem jelenik meg. Ha van felhasználóneve, itt bejelentkezhet.
Az IP-címedet megjegyezzük, de ezt csak a komment spam jellegének vizsgálatához használjuk fel.